HTML

esmondta

Ez a blog Szentírási verseket és értelmezéseket tartalmaz.

Linkblog

"... mert ők megvigasztaltatnak." (Mt 5,4)

2017.11.04. 16:24 esmondta

Milyen jó lenne, hogy ha amikor szomorúak vagyunk, csak leülnék Jézus mellé, és azt mondanánk Neki: azt ígérted, hogy megvigasztalsz. Hogyan vigasztalsz meg most? És engednénk, hogy teljesítse, amit ígért, és megvigasztaljon.

Szólj hozzá!

"... mert látni fogjuk Őt, amint van." (1Jn 3,2)

2017.11.02. 14:51 esmondta

Látni fogjuk Istent, annak, aki. Nem annak fogjuk látni, amit megtanultunk, hogy Ő olyan, és nem is úgy fogjuk látni, ahogy elképzeltük. Hanem olyannak fogjuk látni, amilyen Ő valójában. Istent annak látni, aki, ez a mennyország.

Szólj hozzá!

"Ezt felelték neki..." (Mt 21,41)

2017.10.11. 23:25 esmondta

Jézus amikor a gonosz szőlőmunkásokról mond példázatot, nem fejezi be a példázatot, hanem (legalábbis Máténál) megkérdezi a hallgatóságot, és ők fejezik be a történetet. Ők azt felelték Neki, hogy a gonoszokkal gonoszul elbánik majd. Talán mi is ezt válaszolnánk, mert ez lenne igazságos, vagy jogos, vagy logikus. Ám ha Jézus egy pár mondattal korábban, például a szolgák megölése után kérdezte volna meg, hogy akkor most mit tesz a gazda, biztos nem válaszolták volna azt, hogy elküldi a fiát. Talán senki nem gondolná, hogy jó ötlet a szolgák megverése, megölése után a fiát odaküldeni, de a gazda így gondolta, és így tett. Ő mást gondolt logikusnak.

Jézus, miután megöltük, eljött hozzánk megint, de nem bánt el a gonoszokkal. Senkivel nem bánt el. Senkit nem bántott.

Jézus, mondd, amikor az Atyád eljön, mit tesz majd velünk, akik bántottunk Téged és a Tieidet! Hogy fejezi be Ő a történetet?

Szólj hozzá!

"... aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt mennyei Atyám előtt." (Mt 10,33)

2017.09.27. 15:21 esmondta

Ha megtagadjuk Jézust mások előtt, az Atyja előtt sem tudunk mást mondani. Nem lehet, hogy mások előtt úgy viselkedünk, mintha nem ismernénk Jézust, az Atyja előtt pedig, mintha barátok lennénk. Ha mások előtt megtagadjuk Jézust, az Atyja előtt is megtagadjuk majd. És ha mi megtagadjuk Őt, akkor Ő mit tud tenni? Ha mi azt mondjuk az Atyjának, hogy nem ismerjük Őt, nem vagyunk barátok, nem akarjuk Őt, akkor Ő hogyan mondhatna mást? Hogyan mondhatná, hogy de barátok vagyunk, ha egyszer mi már úgy döntöttünk, hogy nem vagyunk azok... Ha mi megtagadjuk Őt az emberek előtt és az Ő Atyja előtt, akkor Jézus elfogadja a döntésünket.

Szólj hozzá!

"Ó, Asszony...!" (Mt 15,28)

2017.08.21. 19:25 esmondta

Nem csak asszony, hanem anya. Ha csak asszony lett volna, talán el tudta volna küldeni Jézus, talán megértettette volna vele, hogy neki nem tud segíteni, de anya volt. Nem sok esélye maradt Jézusnak. Így inkább Ő értette meg az asszonyt. És megértette, hogy nem számít, hogy kinek a gyereke.

Szólj hozzá!

"Mert most tükör által..." (1Kor 13,12)

2017.07.26. 22:37 esmondta

Most Istent is csak "tükör által"  látjuk. Mi ez a tükör, amiben megláthatjuk őt? A másik személy, hiszen írva van: "képére és hasonlatosságára" (I.Móz 1,27).

Szólj hozzá!

„…jött az ellensége és konkolyt vetett a búza közé…” (Mt 13,25)

2017.07.24. 08:27 esmondta

Vannak, akik azt mondják, hogy a konkoly pozitív hatással van a búzára, hogy a konkoly jelenlétében a búza 20-50%-kal is nagyobbra nőhet.

Eszerint bár az ellenség rosszat akart, igaziból a gazdát, az urat segítette. És szerintem ez a valóság is. A Sátán rosszat akar, Isten és az ember ellensége. Ám ha engedünk Istennek, akkor végül kiderül, hogy minden rossz, még a saját bűneink is, abban segítenek, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Hogy növekedjünk az Ő szeretetében: abban, ahogy szeret minket; és abban, ahogy mi szeretjük Őt.

Szólj hozzá!

"...ledobta kezéből a táblákat..." (II.Móz 32,19)

2017.07.19. 20:59 esmondta

Úgy szoktuk érteni, hogy Mózes haragjában földhöz vágta a két kőtáblát, és talán ez is a szöveg szó szerinti jelentése. Ám van egy olyan olvasat miszerint a két kőtábla, amin a parancsok voltak, a bűn és a bűnösök közelében nehézzé vált. Ezért ejtette el Mózes. Mintegy kicsúszott a kezéből, mert olyan nehéz lett. Bár a héber ige inkább aktivitást feltételez, van valami nagyon szép és igaz ebben az olvasatban. Isten közelében a parancsai nem nehezek, ahogy János mondja: "parancsai nem nehezek" (1Jn 5,3): nem nehezek, mert Isten közel jött hozzánk, és velünk maradt. Az Ő közelségében nem nehezek.

1 komment

"Egyedül Ellened vétkeztem..." (Zsolt 51,6)

2017.07.13. 21:11 esmondta

Lehet olyan, hogy egyedül Isten ellen vétkezünk? Bármilyen bűnnel nem bántjuk meg magunkat is mindig, és nem okozunk kárt mindig a másiknak is? Miért mondja, hogy egyedül csak Isten ellen? Talán mert mindenki közül Istennek fáj a legjobban. Mert Neki háromszorosan fáj. Fáj neki, mert ellene is vétkeztünk, de ezzel talán nem is annyira törődik, és fáj Neki, mert együtt érez azokkal, akiket megbántottunk, és végül fáj Neki, mert velünk is együtt érez, hogy magunknak és magunkban is kárt okoztunk.

Szólj hozzá!

"Jöjjetek hozzám mindannyian, akik fáradtak vagytok és meg vagytok terhelve..." (Mt 11,28)

2017.07.11. 20:35 esmondta

... mert Hozzátok jöttem, hogy meghallgassalak és megvigasztaljalak Titeket, hogy segítsek Nektek!

Szólj hozzá!

„… és a negyedik ábrázata olyan, mint Isten fiáé.” (Dán 3,25)

2017.07.07. 09:22 esmondta

Három férfit vetettek a tüzes kemencébe, mert nem akartak leborulni a bálvány előtt, de a tüzes kemencében négyen voltak. A negyedik úgy nézett ki, mint Isten Fia, és talán Ő is volt.

Jézus, aki öröktől fogva van, talán Ő volt velük a tüzes kemencében, és Ő van velünk a mi nehézségeinkben és megpróbáltatásainkban is.

Szólj hozzá!

"... legyen neked a hited szerint!" (Mt 8,13)

2017.07.03. 18:32 esmondta

Ezzel gyógyítja meg Jézus a százados szolgáját. A százados hitére támaszkodik. Néha talán jó lenne ugyanezt elmondani Jézusnak is. Hogy legyen az Ő hite szerint. Történjen az, amit Ő szeretne, ha már hisz benne, hogy megtörténhet, hogy meg tudom tenni, hogy képes vagyok rá.

Szólj hozzá!

"Csináljunk neki egy kis felső szobát! Tegyünk be neki oda ágyat, asztalt, széket és lámpát..." (II.Kir 4,10)

2017.07.02. 14:38 esmondta

Amikor Elizeus megkérdezi ezt az asszonyt, hogy mit szeretne, mivel fejezhetné ki iránta való háláját, nem kér semmit, nem mondja, hogy úgy szeretne, vagy úgy szeretett volna egy gyereket. Pedig berendezett neki egy szobát. Jött egy idegen, akit meghívott enni, majd szobát rendezett be neki, hogy otthon érezhesse magát, hogy otthon legyen nála. Otthont teremtett maguknál Elizeusnak. Ez az asszony, akinek nem volt gyereke, anyaként viselkedett, és anyaként viselkedett Elizeussal szemben. Úgy rendezett be neki egy szobát, ahogy a szülő a gyerekének berendezi. Ez az asszony helyet készített az otthonában annak, aki jön. És Isten elfogadta ezt a helyet, ezt a  nagyon tapintatos meghívást, és először vendéget adott, akit befogadhatott, majd gyermeket, akinek otthont adhatott.

Szólj hozzá!

„Aki föl nem veszi az ő keresztjét minden nap, és nem úgy követ engem…” (Mt 10,38)

2017.06.29. 16:40 esmondta

Mi ez a kereszt, amiről Jézus beszél?

Nekem úgy tűnik, mintha szeretnénk azt mondani, hogy Isten készít mindenkinek keresztet, amit hordoznia kell élete folyamán. Tényleg így lenne? Az Atya készítette Jézus keresztjét is, amin aztán meghalt? Nem inkább mi? Én egyre inkább úgy látom, hogy a bűnnel behoztuk a világunkba a rosszat, és a szenvedést is, és Isten ezt elfogadta. Annyira elfogadta, hogy Magára vette, hogy azt mondta, hogy ebben is sorsközösséget vállal velünk. Viszont nem hinném, hogy ezeket a nehézségeket, fájdalmakat, minden rosszat, ami történik velünk, Isten készítené, hanem ez következik ebből a világból, abból amilyen, most így a bűn óta és miatt.

Számomra az, hogy vegyem fel minden nap a keresztet, most azt jelenti, hogy merjek szembesülni az életem valóságával, és vállaljam azt. A saját bűneimet és hiányosságaimat, és az életem nehézségeit. Fogadjam el ezeket, vegyem magamra, és ennek a valóságával kövessem Jézust. Azért, hogy ezáltal az éltem realitásában, a személyem valóságával kövessem Őt, és váljak hasonlóvá Hozzá.

Szólj hozzá!

„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön…” (Mt 28,18)

2017.06.23. 09:51 esmondta

Jézus ott áll sebhelyekkel a kezein és sebhellyel a szívén, és azt mondja, hogy Neki adatott minden hatalom. És talán csak így, csak meghalva és feltámadva, csak a sebhelyeivel tudja hitelesen elmondani, hogy Övé minden hatalom. A sebhelyei, a halála mutatja, hogy az Ő hatalma igazi hatalom, és túlvan a megengedi/nem-engedi-meg kategóriákon. Isten az Atyában megengedte, hogy bántsuk és megöljük a Fiát, akit szeretett, Jézusban pedig megengedte, hogy megöljük Önmagát. Ha ez Neki belefért, akkor bármi belefér. Ha Istennek nem karcolta meg a hatalmát, az erejét, az irántunk való jóakaratát az, hogy Jézusban megöltük Őt, akkor semmi sem tudja ezt elérni.

Jézus kapott minden hatalmat, és a sebhelyei mutatják meg, hogy hogy él vele, hogy ez valójában mit jelent.

Jézusé minden hatalom, és a sebei mutatják meg, hogy minden gonoszságon keresztül az Ő szeretete ragyog át. Hogy minden rossz, minden bűn végül is csak azt mutatja meg, hogy Isten mennyire jó, és mennyire szeret minket. Jézus ott áll a halála után, és megmutatja, hogy nincs semmi, ami erősebb Nála, ami erősebb lenne, mint az irántunk való szeretete.

Szólj hozzá!

„...és Júdás Iskariotest...” (Mk 3,19)

2017.06.17. 23:44 esmondta

De itt egyik evangéliumi rész sem fejezi be, hanem mindkettő (Mk 3,19; Lk 6,16) odaírja utána, hogy ő az, aki elárulta Jézust. Ez mutatja, hogy mennyire nem tudtak túllépni ezen az apostolok, a tanítványok, az első keresztények. Ez mennyire fájt nekik. Júdás az, aki elárulta Jézust. Pedig Júdás sokkal több ennél. Júdás az, akit kiválasztott Jézus. Júdás egy az apostolok közül. Jézus számára pedig, Júdás a barátja. Akkor is, ha elárulja (v.ö. Mt 26,50). Jézus számára az, hogy Júdás volt az, aki elárulta, (legalább) másodlagos.

Engem ez arra figyelmeztet, hogy én választok, hogy minek, kinek látom a másikat. Az én választásom, hogy megengedem-e a másiknak, hogy több legyen, mint az egyik (súlyos) rossz döntése, hogy több legyen, mint aki megbántott engem, vagy azt, aki fontos nekem. Én döntök, az én választásom.

És Jézus kiválasztotta Júdás Iskariotest, akit szeretett.

Szólj hozzá!

„… akiknek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek, akiknek megtartjátok, megtartatnak.” (Jn 20,23)

2017.06.13. 20:15 esmondta

Jézus, amikor az apostolokra (az orrukba) leheli a Lelkét, akkor ezt emeli ki, a megbocsátást. És azzal fejezi be, hogy ha nem bocsátanak meg, akkor azok a bűnök megmaradnak. De Jézus odaadja a Lelkét, hogy meg tudjanak bocsátani! Ezzel ajándékozza meg őket, a Lelkével, a megbocsátás Lelkével. Lehet olyan, hogy nem bocsátunk meg? Jézus még egy helyen beszél arról, hogy van, ami nem „bocsáttatik meg”. Azt mondja: „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embernek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg”. (Mt 12,31) A Szentlélek, az Irgalom Lelke. Jézus a Szabadság és az Irgalom Lelkét adta nekünk. Ezért hajlamos vagyok úgy összeolvasni ezt a két verset, hogy a Lélek ellen elkövetett bűn, a Lélek káromlása, az Irgalom káromlása: a megbocsátás hatalmával való visszaélés. Jézus azt mondja, hogy „akiknek megtartjátok [bűneit], azok megtartatnak”: de talán nem annak, aki bocsánatot kér érte, hanem annak marad meg, aki nem bocsátja meg, aki ezzel az Irgalom Lelke ellen tesz. Neki marad meg, és rajta kérik számon.

1 komment

„...és evett, és odaadta a férjének, aki vele volt, és ő is evett” (I.Móz 3,6)

2017.06.11. 12:34 esmondta

Olyan megdöbbentő lehet, hogy Ádám milyen passzívnak mutatkozik: nem kérdez, nem mond semmit, még azt sem mondja az Írás, hogy elvette volna, hanem Éva odaadta, és ő evett. Nekem ez jól mutatja a kettőjük közötti kapcsolatot, és számomra ez nagyon pozitív. Azt látom ebben, ahogy Ádám eszik az almából, hogy nincs mit kérdeznie, nem érzi úgy, hogy ellenőriznie kellene Évát, nincs szüksége arra, hogy bizonyságot vegyen arról, hogy amit Éva ad, az jó, mert egészen megbízik benne. Ez az a bizalom, amivel Isten megteremtette őket, ami ezt a két személyt egy emberré tette. Az a bizalom, ami az egy Istenben megvan. Jézus nem kéri számon az Atyát, hogy vajon jót ad-e Neki, hanem tudja, hogy mindent az ő kezébe tett le, és Ő mindent elfogad az Atyától, és mindent visszaad Neki. Ez az a bizalom és szeretet, amiben megszűnik a te-én-ő határának elválasztó jellege, mert nem kell félni, hogy amit ad az neki jó, nekem pedig rossz, mert nincs ilyen benne. Ez arra a bizalomra épül, hogy amit ad az jó nekem, és/mert jó neki is. Amit az Atya Jézusnak ad, az jó Jézusnak és jó az Atyának, és ami a legjobb, hogy jó a Léleknek is. Ez egy olyan szeretet kapcsolat, ami három személy közt nyilvánul meg és a teljes bizalomra épül. Arra, hogy bármit adhatsz, az nekem jó, és jó a harmadiknak is. Ádám és Éva között Isten volt a harmadik. És amikor Éva megkérdőjelezte, hogy amit Isten ad, hogy ne egyen a fáról, jó, akkor megtört ez a bizalom, és bár Ádám még bizalommal elveszi és eszik, később már azt mondja: "az asszony, akit mellém adtál..." (I.Móz 3,12) - azaz nem én, hanem ő: hogy egyértelművé váljon, hogy megtört ez az egység és bizalom. Innentől két személy és két ember.

Szólj hozzá!

„Vegyétek a Szentlelket: akinek megbocsátjátok bűneit…” (Jn 20,22-23)

2017.06.10. 14:19 esmondta

Jézus a Szentlélek odaadásához a megbocsátást köti, mert ez a Szentlélek ajándéka. Megbocsátani valakinek nem emberi, hanem isteni tett. Mi nem is vagyunk képesek rá, csak ha Isten megadja nekünk. Jézus Lelke bocsát meg bennünk.

Jézus számára ez olyan fontos, hogy ez az első, amit kiemel a Lélek ajándékai közül, hogy az Ő Lelke képessé tesz minket arra, hogy megbocsátsunk egymásnak. Jézus meg akar ajándékozni minket a Lelkével, és amikor ezt megadja, akkor kiemeli, kihangsúlyozza, hogy ezzel azt adja, hogy meg tudjunk bocsátani. Ez olyan képesség, ez olyan hatalom, ami szabaddá tesz minket. Szabaddá a gonosztól, szabaddá a bűntől. Ez nagyon nagy ajándék, Jézusnak, és az Ő Lelkének az ajándéka.

Szólj hozzá!

"... és Őt szolgáld!" (V.Móz 6,13)

2017.05.15. 23:03 esmondta

Mindenképp van valami, amit életünk középpontjába helyezünk, ami a legfontosabb számunkra, amiért, amit szolgálva hozzuk meg a döntéseinket. Mindenképp van valami, ami a legfontosabb. Isten pedig azt kéri, hogy Ő legyen az.

Szólj hozzá!

"... feltámadt a harmadik napon... megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Aztán megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre ... Majd megjelent Jakabnak, aztán mind az apostoloknak. Legutoljára pedig ... megjelent nekem is." (1Kor 15,4-8)

2017.05.09. 23:18 esmondta

Jézus meghalt, eltemették, és feltámadt. És feltámadása után megmutatta Magát az asszonyoknak, Péternek, majd mind a tizenegy apostolnak, sok-sok tanítványnak. Mind az apostoloknak. Majd Pálnak. Legutoljára pedig nekünk. Neked és nekem.

Szólj hozzá!

"... a maga juhait nevükön szólítja..." (Jn 10,3)

2017.05.08. 22:07 esmondta

Ahogy írva van: "Mária!" (Jn 20,16), és másutt: "Zakeus!" (Lk 19,5). Sőt: "de én azt mondom neked: Péter vagy!" (Mt 16,18), hogy beteljesedjen, ami írva van: "és új néven neveznek majd téged, amit az Úr Maga határoz meg." (Iz 62,2)

Szólj hozzá!

"Maradj velünk, mert immár esteledik, a nap is lehanyatlott már!" (Lk 24,29)

2017.04.29. 23:02 esmondta

Maradj velünk, mert Nélküled ránk hull a sötétség!

Szólj hozzá!

"Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az Igazságról." (Jn 18,37)

2017.04.17. 22:17 esmondta

Jézus azért jött, hogy tanúságot tegyen az Igazságról: Isten Igazságáról. Arról, hogy mi az Igazság Istenre vonatkozóan. Jézus azért jött, hogy megmutassa, hogy Isten milyen, hogy igaziból milyen Ő. Erre született, és ezt mutatta meg az életében, és a halálában. Életének minden mozzanatában. Abban is, ahogy Pilátussal beszélt.

Jézus azért jött, hogy tanúságot tegyen az Igazságról: Isten Igazságáról, Az Igazságról, az egyetlen örök Igazságról, ami meghatároz minket, hogy életünk legyen, hogy békénk legyen.

Szólj hozzá!

"Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg." (Jn 19,8)

2017.04.14. 22:26 esmondta

Ekkor bevitette Jézust, és ismét beszélt Vele, hogy megtudja, hogy ki Ő. Jézus pedig nem játszotta ki Pilátus félelmét, nem használta fel arra, hogy megvédje magát. Nem ijesztgette Pilátust, nem fenyegette őt, nem bizonygatta neki, hogy Ő az Isten Fia, hanem arról beszélt neki, hogy nem ő a legbűnösebb ebben a történetben. Jézus valamiképpen előre megvigasztalta Pilátust. Jézus nem arra használta fel a beszélgetésüket, hogy magán segítsen, hanem arra, hogy Pilátusnak segítsen. Mert Jézus nem magát akarta megmenteni, hanem Pilátust. Jézus számára ebben a helyzetben Pilátus fontosabb volt, mint önmaga, mint a saját élete.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása