"és olyan lett előtte, mint korábban volt"
Dávid lett Saul számára olyan, mint korábban. Azelőtt, hogy Saul irigykedni, féltékenykedni és félni kezdett tőle. Saul személyesen találkozik Dáviddal. Ez a találkozás kell ahhoz, hogy megint szeretni tudja, amikor Dávidot látja megint, és nem a saját félelmeit.
Az Isten minket lát, és minket szeret. Mi merjük látni az Istent Önmagát? Adunk esélyt az Istennek, hogy Önmaga legyen? Adunk esélyt Neki, hogy a rávetített félelmeink, elvárásaink, kapott vagy kialakított elképzelésünk mögül végre megmutathassa Magát?
És adunk esélyt azoknak, akikkel együtt élünk, hogy mások legyenek, mint amilyennek elképzeljük őket? Hogy megváltozzanak? Vagy egyszerűen csak arra, hogy túllépve az irigységünkön, féltékenységünkön meglássuk, hogy jók, szeretetre méltóak?
"és odavitte Jonátán Dávidot Saulhoz"
Jonátán közben járt Dávidért. Saul így tudott megnyílni Dávid felé. Jonátán igazat és jót mondott Dávidról. Mi mit mondunk másokról a többieknek?
És mit mondunk el Istenről a tetteinkkel?
Isten minket lát. Előítélet, félelem és elvárás nélkül.
