Jézus kortársai, akik körülötte éltek, egyetértettek Vele egészen addig a pontig, míg azt nem mondja, hogy Ő az Isten Fia. Hogy Rajta keresztül jelen van az Isten, ott és akkor, az adott szituációban, a világban. Ezt nem 'veszi be a gyomruk'. Nem tudnak túllépni azon a valóságon, amiben addig éltek, amibe berendezkedtek. Ez a Jézus József fia. Számukra nem tud több lenni, nem tud kilépni ebből a kategóriából. Nem tudják elfogadni, hogy Jézus valami újat mondjon Magáról, valami olyat, amit nem is gondoltak volna Róla. Pedig Jézus mindig pont ezeket akarja megmutatni. Isten mindig arra hív, hogy merjünk szabadságot adni Neki, hogy megmutathassa azt az arcát, amit még nem ismerünk.
Erre hív magunkkal kapcsolatban is, hogy legyünk nyitottak arra, hogy felfedezzük magunkban azokat a képességeket, azokat a javakat, azt a gazdagságot, amit nem is gondoltunk volna, hogy megvan bennünk. De Ő tudja. Ő, aki igazán ismer minket, mint ahogy meg van írva: "mielőtt a méhben megformáltalak, ismertelek" (Jer 1, 5).
