Péterék egész éjszaka ébren voltak és dolgoztak, eredménytelenül. Semmit sem fogtak. Azzal szembesülnek, hogy minden hiába. Hiába a sok fáradtság, hiába a virrasztás, hiába, hogy megtettek minden tőlük telhetőt. Hogy mindent megtettek, amire képesek voltak. Nem volt elég. Eredménytelen volt a munkájuk. Semmi haszna nem volt. Az egész éjszakás gürcölésnek semmi értelme... Így mossák a hálójukat. Kifáradtan, csüggedten. Ekkor jön Jézus. Ebbe lép be. Akkor akar találkozni Péterrel, amikor azt éli meg, hogy sikertelen, hogy "nem megy", hogy "nem elég".
Jézus nem a sikeres, gazdag, jólmenő, de a megtört, fáradt, kimerült Pétert látogatja meg... Engem látogat meg. És arra a területre lép be, ami nem megy, ami akkor se sikeres, ha sokat küszködöm vele. Amit szégyellek, mert eredménytelen. Amiről nehéz beszélni, mert minden erőlködésem ellenére kevésnek bizonyulok hozzá. Ebbe a csügedtségbe, fáradtságba, reményvesztettségbe lép be az Úr.
