Jézus megérkezik Péter fáradt, sikertelen életébe, és helyet kér benne. Nem okoskodik, nem ad tanácsot, nem vigasztalja, csak beül a hajójába, és megkéri, hogy kicsit vigye beljebb, hogy tudja tanítani a többieket. Csak helyet kér nálunk, épp abba, ami van. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem is hozzánk beszél, nem is foglalkozik velünk, azért mégiscsak mellettünk ül. És mégis csak közünk lesz egymáshoz, barátokká válunk...
Jézus soha nem töri ránk az ajót, nem ront ránk. Belép az életünkbe, helyet kér az életünkbe, és aztán engedi, hogy 'megszokjuk', hogy ott van. Először csak engedni kell, hogy ott lehessen velünk. Ne is kelljen semmit se csinálnia, esetleg úgy is tűnhet, hogy nem is foglalkozik velünk, csak üljön nálunk. Szokjuk meg a közelségét!
