Ki tetette a gazdag kapujába? És leginkább miért? Azért, hogy útba legyen neki. Ez a szegény "a gazdag asztaláról lehullóból kívánt jóllakni" (21), azaz a feleslegéből, de nem adott neki. Nap mint nap látta, és nem esett meg rajta a szíve. Arra sem volt képes, hogy abból adjon, ami neki már nem számít, hogy a szemetét odaadja, hogy ne haljon éhen a másik.
Jézus kemény és kérlelhetetlen:
ha nem vagyunk hajlandók segítséget nyújtani a mellettünk levőknek, ha képesek vagyunk végignézni, hogy mellettünk az emberek éhen halnak, vagy segítség nélkül maradnak a betegségeikben, kinn maradnak az utcán; ha még azt sem vagyunk hajlandóak megtenni értük, ami számunkra egészen minimális fáradtság, és nem okoz tényleges hiányt az életünkben, akkor nincs helyünk az Istennel való közösségben. Magunkat zárjuk ki. Olyan távol kerülünk az érzéketlenségünk által, hogy ez még az Isten számára sem lesz áthidalható.
Isten kiszolgáltatottá tette Magát értünk, ha a világban kiszolgáltatottakat megtagadjuk, akkor Jézust tagadjuk meg, és így nincs esélye találkozni velünk, mert Ellene döntünk.
