Az Úr telepítette a szőlőt, Ő ásta körbe, Ő gondoskodott azokról a feltételekről, amik a szőlőt termékennyé tették. Mégis a szolgák, akik leginkább őrizték, de minden bizonnyal azért gondozták is, fáradoztak vele, úgy veszik, mintha az ő munkájuk lenne, és nekik járna a termés mint munkájuk gyümölcse.
Így vagyunk mi is. Semmit sem tekinthetünk teljesen magunkénak, semmit sem vehetünk úgy, hogy nem kell megosztanunk bárkivel, akit az Úr küld. Akkor is, ha sokat dolgoztunk vele, ha úgy érezzük, hogy a mi fáradtságunk gyümölcse, mert meg van írva: "mid van, amit nem kaptál?" (1 Kor 4, 7)
