Semmink sincs, amit odaadhatnánk, csak ez a tudatunk, ez az elesettségünk, ez a magányunk. Ezt adjuk oda. Az elesettségünket, az elhagyottságunkat, a megalázottságunkat.
Amit a próféta hiánya jelent: az Isten szavának hiányát. Az áldozat hiányát: azt, hogy nem tudunk imádkozni. Az áldozati hely hiányát: a hivő-közösség hiányát.
"Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket": fogadj el minket így, ahogy vagyunk: megalázottan, kisemmizve. Mindezek helyett önmagunkat adjuk, ahogy vagyunk. Nem többet, de nem kevesebbet. Fogadj el minket!