esmondta

Isten közeledését villámlás, mennydörgés és a hegy füstölgése kísérte, és a nép megijedt. Isten válasza pedig: "Én vagyok, ne féljetek!" (Jn 6, 20)

Mert Isten gazdagsága nem jelent pocséklást vagy pazarlást! Mindenki evett már, és jól is lakott, Jézus még sem hagyja csak úgy veszni a maradékot. Arra figyelmeztet ez minket, hogy ne felejtsük el értékelni mindazt, amink van, akkor se, ha bőségben élünk.

Azoknak adja, akik engedelmeskednek Neki. Mit jelent tehát engedelmeskedni? Figyelni, hallgatni az Istenre, és kérni a Szentlelket, mert meg van írva: "mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik Őt" (Lk 11, 13).

Mert az ítéletünk nem valami rajtunk kívül eső dolog. Hanem mi hozzuk meg. Büntetésünk pedig, amit elvesztünk a döntésünk által. Isten az Ő közelségét adja nekünk, ha nem fogadjuk be, az a büntetésünk, hogy nem élünk vele, hogy nem tud közel jönni hozzánk. Büntetés ez…

Nem tudják, hová mennek, mert engedik, hogy a Lélek vezesse őket, oda, ahova Ő akarja. Nem a saját útjukat járják, hanem a Lélekét, aki pedig ott fúj, ahol akar.