Isten nem tekintett a bibliai történet szerint Káin ajándékára, naná, hogy rosszul esik Káinnak! Naná, hogy dühös lesz és haragszik! Vagy lehet, hogy mégsem annyira 'naná'?
Isten nem tekintett Káin áldozatára, amiből úgy tűnhet, mintha Káint nem szeretné, vagy nem fogadná el, de aztán mégis megkérdezi Káint, hogy miért haragszik. Ez azt mutatja, hogy Istent nagyon is érdekelte Káin, és inkább ő, mint az áldozata. Káin válaszolhatott volna Istennek, elmondhatta volna, hogy azért haragszik, mert úgy tűnik, hogy az ő áldozatára nem figyel. Elmondhatta volna, hogy féltékeny Ábelre, vagy úgy érzi, hogy Isten őt elvetette. Olyan dolgokat mondhatott volna el Istennek, amik sokkal fontosabbak, mint az áldozat. Ha Káin válaszolt volna Istennek, akkor kiderülhetett volna, hogy mi is esik neki igaziból rosszul, megmutathatta volna Istennek, hogy mi van a szíve mélyén, és önmaga is rájöhetett volna. Ha Káin válaszol Istennek, ha beszélget Vele arról, ami neki rosszul esik, vagy ami fáj, akkor nem lett volna szüksége arra, hogy megölje Ábelt.
Isten nem tekintett Káin áldozatára, hanem Káinra tekintett. Isten többet szeretett volna, mint az áldozatát, a barátja szeretett volna lenni, akivel megbeszélheti, hogy miért haragszik, hogy mi teszi szomorúvá. És Isten lép efelé, Káin felé, csak Káin túlságosan haragszik.
Néha olyan, mintha Isten nem szeretne. Nem úgy viselkedik, mint ahogy gondolnánk Róla, ahogy igazságosnak tűnne, vagy ahogy jól esne. Néha olyan, mintha elutasító lenne, mintha nem szeretne velünk lenni, mintha nem fogadna el minket, vagy azt, amit adni szeretnénk. Mintha hiába várnánk Rá. Ez nagyon fájhat, mert megérintheti a szívünk sebeit, és felhozhatja a sötétségeinket, fájdalmainkat. De ha a haragunk, a dühünk és a tehetetlenségünk ellenére mégiscsak megpróbálunk beszélni Vele erről, akkor kiderülhet, hogy Ő igaziból tényleg szeret, és szeretné ezeket a fájdalmainkat meggyógyítani, és szabaddá tenni tőlük.
