esmondta

Olyan megdöbbentő lehet, hogy Ádám milyen passzívnak mutatkozik: nem kérdez, nem mond semmit, még azt sem mondja az Írás, hogy elvette volna, hanem Éva odaadta, és ő evett. Nekem ez jól mutatja a kettőjük közötti kapcsolatot, és számomra ez nagyon pozitív. Azt látom ebben, ahogy Ádám eszik az almából, hogy nincs mit kérdeznie, nem érzi úgy, hogy ellenőriznie kellene Évát, nincs szüksége arra, hogy bizonyságot vegyen arról, hogy amit Éva ad, az jó, mert egészen megbízik benne. Ez az a bizalom, amivel Isten megteremtette őket, ami ezt a két személyt egy emberré tette. Az a bizalom, ami az egy Istenben megvan. Jézus nem kéri számon az Atyát, hogy vajon jót ad-e Neki, hanem tudja, hogy mindent az ő kezébe tett le, és Ő mindent elfogad az Atyától, és mindent visszaad Neki. Ez az a bizalom és szeretet, amiben megszűnik a te-én-ő határának elválasztó jellege, mert nem kell félni, hogy amit ad az neki jó, nekem pedig rossz, mert nincs ilyen benne. Ez arra a bizalomra épül, hogy amit ad az jó nekem, és/mert jó neki is. Amit az Atya Jézusnak ad, az jó Jézusnak és jó az Atyának, és ami a legjobb, hogy jó a Léleknek is. Ez egy olyan szeretet kapcsolat, ami három személy közt nyilvánul meg és a teljes bizalomra épül. Arra, hogy bármit adhatsz, az nekem jó, és jó a harmadiknak is. Ádám és Éva között Isten volt a harmadik. És amikor Éva megkérdőjelezte, hogy amit Isten ad, hogy ne egyen a fáról, jó, akkor megtört ez a bizalom, és bár Ádám még bizalommal elveszi és eszik, később már azt mondja: "az asszony, akit mellém adtál..." (I.Móz 3,12) - azaz nem én, hanem ő: hogy egyértelművé váljon, hogy megtört ez az egység és bizalom. Innentől két személy és két ember.