Külön vagy bizalmasan. Magukban. Jézus elviszi a tanítványait egy puszta, üres helyre, hogy végre magukban legyenek. Jézus személyes időt akar, külön akar időt tölteni velük. Jézus kilép a tanítványaival a tömegből, a tevékenységből, az aktivitásból, a jövés-menésből. Tisztában van azzal, hogy minden kapcsolat kiég akkor, ha nincs meg a maga intimitása, személyessége. Időt kell rá szánni. Fel kell vállalni a látszólagos passzivitást, és merni kell kilépni a pusztaságba.
Az Istennel való kapcsolatunk sem tud működni máshogy, csak úgy, ha időről időre időt adunk az Istennek arra, hogy együtt legyünk. Akkor is, ha ez elvesztegetett időnek tűnik, ha úgy tűnik nem történik semmi. Mernünk kell kilépni a pusztába, hogy tudjunk találkozni Vele, ahogy meg van írva: "és kiviszem őt a pusztába, és a szívéhez beszélek." (Oz 2, 16)
