Ez a farizeus tisztában volt a tényekkel. Magára vonatkozóan mindenképp azzal, hogy számára fontos a törvény, amit meg is tart. Egy igazi vallásos ember volt. Mi a baj vele mégis? Miért nem nyer megigazulást? Talán nem lenne rá szüksége?
Nagyon is szüksége lenne rá. Az a baj, hogy minden vallásosságát, és vallási cselekedetét védőbástyaként tolja maga előtt. Önmaga és az Isten között. Nem vállalja a rizikót, hogy a tettei mögé nézzen, hogy az előírások mögötti értelmet keresse, hogy ne a törvényeknek akarjon megfelelni, hanem Őt keresse, akit minden előírás megcéloz. A törvény teljesítésével van elfoglalva. Eszerint nézi önmagát és a környezetét is. És ezt várja el Istentől is: ebbe segítse, és ennek teljesítését ismerje el neki. Holott ha lenne bátorsága kilépni a törvények falai közül, ha elengedné kicsit az előírások betartásának szigorú mércéjét, ha csak egyszer is venné a fáradságot, a bátorságot, és odafigyelne az Istenre, ha egyszer is engedné Őt Magát szóhoz jutni, akkor lenne esélye meghallani, hogy mit válaszol neki az Isten: "irgalmasságot kívánok és nem áldozatot, Isten ismeretét inkább, mint égőáldozatot" (Oz 6, 6).
