Pál ment és evangelizált. Megtanult úton lenni, mindig tovább menni. Kiállni, és megszólítani az embereket. Végül pedig valami újat kell tanulnia: egy helyben maradni és várni. Meg kell tanulnia látszatra passzívnak lenni. El kell engednie az aktivitását. Nem mehet utána az embereknek, nem állhat ki, hanem meg kell várnia őket.
Meg kell tanulnunk szabadságot adni másoknak, magunknak és Istennek! Másoknak, hogy legyen esélyük felkeresni minket, és legyen arra is, hogy ne tegyék. Magunknak, hogy merjünk passzívaknak tűnni. És Istennek, hogy hívhasson várakozásra, hogy munkálkodhasson az által is, mikor nem vagyunk tevékenyek. Higgyük el, hogy az egy helyben ülésünk is alakít, és az által is változhatunk, ha úgy tűnik nem csinálunk semmit.
