Merni odaadni a szegénységünket, az ínségünket, a hiányunkat.

Jézus mondata kettős kihívás: egyrészt arra hív, hogy merjünk abból is adni, amiből nekünk sincs elég. Hogy a másik iránti bőkezűségünk ne csak akkor nyilvánuljon meg, amikor magunkat már biztonságban tudjuk. Vállaljuk azt a rizikót, hogy mi is ínségben maradunk. A nagylelkűség nem a gazdagok kiváltsága.

Másrészt pedig arra hív, hogy azt is tudjuk odaadni az Istennek, amiben szegények vagyunk. Hogy engedjük meg az Istennek, hogy az ínségünket, gyengeségünket, hiányunkat is használhassa. Hogy ne csak a bőségünkben és gazdagságunkban adjunk teret az Istennek, hanem az ínségünkben és szükségleteinkben is.