Az áldásnak jeleként, ahogy meg van írva: "és megáldotta őt" (I. Móz 14, 19)
A kenyér: a mindennapi szükséglet jele, a legalapvetőbb és legfontosabb táplálék, ahogy meg van írva: "mond ennek a kőnek, hogy legyen kenyérré" (Lk 4, 3). És ami megerősít, ahogy meg van írva: "és kenyeret, ami a halandó szívét megerősíti." (Zsolt 104, 15)
A bor: az ünnepélyesség, a különlegesség, a jólét és a gazdagság jele, amely örömmel tölt el, ahogy meg van írva: "és bort, ami boldoggá teszi a halandó szívét" (Zsolt 104, 15).
Ilyen a mi Istenünk is. Egyszerű, szükséges és nélkülözhetetlen, mint a kenyér és különleges, bőséget adó, megörvendeztető és bódító, mint a bor.
"Egyetek, barátaim, igyatok, és részegedjetek meg!" (Én 5, 1)
