A pusztába akar kivinni az Isten, mert velünk akar lenni, és velünk akar beszélni. A puszta a magányosság helye: az elvárásoktól, szokásoktól, jólneveltségtől messze eső hely, ahol az embernek önmagának kell lennie. Mert mi érdekeljük az Istent, és nem az elvárások, és velünk akar beszélni, arról, ami a szívünk mélyén van. Nem kell félnünk ettől a pusztától, mert itt tudunk igazán találkozni Istennel, mert Ő jelen van ebben a pusztaságban, és beszél hozzánk és várja, hogy válaszoljunk.
"Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé..." (Mt 10,16)
"Aki a feleségét szereti, magát szereti." (Ef 5,28)
"Az egész föld bírája ne szolgáltatna igazságot?! (I.Móz 18,25)
"A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett." (Zsolt 118,23)
"Ahogy felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy..." (Jn 3,14)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
