Azaz az önzés magányossá tesz. Csak ha tudunk magunkról megfeledkezve szeretni, nem leszünk magányosak, de találunk közösséget másokkal.
„…a földbe esett búzamag, ha nem hal el, egyedül marad.” (Jn 12, 24)
2010.08.11. 06:19 esmondta
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
"... ismersz engem?" (Jn 1,48)
-
"Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé..." (Mt 10,16)
-
"... mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Mk 10,17)
-
"Az egész föld bírája ne szolgáltatna igazságot?! (I.Móz 18,25)
-
"... mert jól tudja a mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van." (Mt 6,32)
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr512213804
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
prikul 2010.08.11. 19:12:42
és mennyire igaz.
és a magányosság pedig...
hogy is volt: mikor voltam boldog? amikor magammal foglalkozom, boldogtalan vagyok. akkor voltam boldog, amikor önmagamról megfeledkezve tudtam másokért élni: azaz, remélem, szeretni!!
és a magányosság pedig...
hogy is volt: mikor voltam boldog? amikor magammal foglalkozom, boldogtalan vagyok. akkor voltam boldog, amikor önmagamról megfeledkezve tudtam másokért élni: azaz, remélem, szeretni!!
