Az ellenséget szeretni a másmilyet szeretni. A barátainkat szeretni önmagunk szeretete is. Az ellenség szeretete az egészen őszinte másik szeretete. Annak szeretete, aki máshogy gondolkodik, akinek mások a céljai, más a perspektívája. Aki máshogy járja az útját, és olykor úgy tűnik más irányba megy. Jézus arra hív, hogy szeressük őt. Nem arra, hogy megváltoztassuk, hanem hogy szeressük.
"Szeressétek ellenségeiteket!" (Lk 6,35)
2010.09.10. 00:21 esmondta
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr32284855
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
palmucsek 2010.09.15. 13:51:48
Ha a szeretet elsőre nehezen kivitelezhetőnek hangzik, kezdjük az elfogadással. Szerintem ez a kulcsszó, bár az "ellenség", a mások elfogadása nem kevésbé nehéz, mint azok szeretete. De ha elfogadunk másokat olyannak, amilyenek, már szeretni is sokkal könnyebb lesz őket.
