Persze, hogy nem méltó, soha nem leszünk méltók, még arra se, hogy egyáltalán szóba álljon velünk az Isten. Ő mégis sokkal többre hív. Nem mert méltók vagyunk, hanem mert szeret minket. Jézus szeretetből akar közeljönni hozzánk, nem azért, mert megérdemeljük, de közel akar jönni, hogy közösségben legyünk, ahogy meg van írva: "Ha nem moslak meg..." (Jn 13, 8)
"Nem vagyok méltó..." (Lk 7, 6)
2010.09.13. 20:35 esmondta
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr232293864
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mrcxqj 2010.09.17. 07:33:00
én azt hiszem, hogy teremtettségünknél fogva igenis "méltóak" vagyunk arra, hogy az Isten szóba álljon velünk, és pont az ő szeretete számomra ennek a méltóságnak az alapja. az én olvasatomban ez azonban nem az érdemeinkből fakad (nem egy kiérdemelt méltóság), hanem az ő kegyelme, és Veled teljesen egyet értve, szeretete jelenti ennek a létünkből fakadó méltóságnak a princípiumát.
