Ha János ennyire sírt azon, hogy senki sem nyithatta ki a könyvet, mennyivel inkább sajnálnunk kell azt, hogy bár lehetőségünk lenni kinyitni a Könyvet, mégsem tesszük, vagy ha tesszük, akkor sem olvassuk figyelmesen, akkor sem igyekszünk legalább ma felismerni, hogy mit mond nekünk, minthogy meg van írva: "sírt miatta mondván: bárcsak felismerted volna ma Te is, ami békére van." (Lk 19, 41-42)
"És nagyon sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak sem arra, hogy kinyissa a könyvet, sem arra, hogy lássa azt." (Jel 5, 4)
2010.11.18. 23:33 esmondta
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr482458365
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.