Ilyen a mi Istenünk, együtt érző Isten. Aki megvigasztalni akar minket, és nem kioktatni, megbüntetni. Olyan, aki mellettünk áll, a mi oldalunkon. Aki megérti a szomorúságunkat, és nem marad érzéketlen irántunk.
Általunk tudja megvigasztalni a másikat, ahogy meg van írva: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok" (Iz 40, 1) - ti!
"... mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, és kedvesen fogadtál." (I.Móz 33,10)
"És kiűzte az embert..." (I.Móz 3,24)
"Szeretet és hűség találkoznak..." (Zsolt 85,11)
"... aki pedig nem hisz, már elítéltetett, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3,18)
"Ahogy felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy..." (Jn 3,14)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
