Mienk, a királyainké, fejedelmeinké, atyáinké, akik vétkeztünk. Azaz mi vétkeztünk mint királyok, fejedelmek és atyák.

"király": mert a magunk érdekeit követtük, és nem a ránkbízottakét.

"fejedelem": mert visszaéltünk a hatalmunkkal, és mások nyomorgatására használtuk fel, ahogy meg van írva: "a fejedelmek ok nélkül üldöztek engem" (Zsolt 119, 161).

"atya": vétkeztünk azokkal szemben, akik a legközelebb vannak hozzánk, a legbelsőségesebb kapcsolatban.

Bocsáss meg nekünk, Atyánk és Királyunk!