A pusztában az a nehéz, hogy még az sincs meg, ami a létminimumhoz kell. Az, amire mindenképp szükségünk van. Nemhogy a boldogulásunkhoz, az életben maradásunkhoz. Az Isten ebben az ínségben (is) találkozni akar velünk. Ezáltal az ínség által is szól hozzánk, ahogy meg van írva: "és kiviszem a pusztába, és a szívére beszélek" (Oz 2, 14).
"Mert nincs kenyér, és nincs víz, és lelkünk undorodik a hitvány kenyértől." (IV.Móz 21, 5)
2011.04.12. 20:53 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr862821327
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
