Egy a tizenkettő közül, akit Jézus apostolának választott, aki együtt evett Jézussal, ő árulta el Jézust. Nem az ellensége, nem a szomszédja, vagy valamelyik idegen, hanem a barátja, akiben megbízott, akivel megosztotta az életét, a gondolatait, a mindennapjait.

Júdás olyan volt, mint mi. Jézus barátja volt.

Miért árulta el mégis? Mert a kételyeire, kétségeire, a bizonytalanságára Jézussal való kapcsolatán kívül keresett választ, és nem Jézusnál. Így arra szorította Jézust, hogy olyan választ adjon, amit nem akart és nem tudott. És Jézus tényleges válaszát, a kereszthalálát nem értette meg. (Esélyt se adott magának megérteni.)

Nem a kétségeink távolítanak el Jézustól, hanem az, ha megszűnünk beszélni Vele róluk.