Az éhezés, az ínségünk, a nélkülözésünk akkor válik elviselhetetlenné, amikor lelki szárazsággal jár együtt. Amikor azt érezzük, hogy nem csak, hogy nélkülöznünk kell, de egyedül kell járnunk a pusztában, a szabadság útját.
"Most pedig a lelkünk kiszárad, nincs semmi, csak a manna szemünknek." (III.Móz11,6)
2011.05.27. 22:42 esmondta
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr72937745
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
prikul 2011.05.28. 01:35:23
gigalájk (bocs)
