Pálnak Jeruzsálem az a hely, ahova akkor a Lélek vezeti. Úgy megy oda, hogy nem tudja, mi fog történni, hogy mi vár ott rá. Elengedni az uralmat, az irányítást a jövőnk felett. Megengedni, hogy ne tudjuk, hogy mi vár ránk, hogy mi fog történni, hogy hogy fognak beteljesedni a vágyaink, az álmaink. Elengedni az irányítást, azt, hogy mit akarok, a céljaimat, és arra figyelni, hogy merre vezet a Lélek, akkor is, ha nem tudom, hogy így mi vár majd rám.

Jeruzsálem az Istennel való találkozásunk helye. Vállalnunk kell a bizonytalanságot benne, hogy ez egy igazi, élő kapcsolat lehessen. Vállalnunk kell azt, hogy más történik, mint amit megszoktunk, vagy mint, amit várunk, vagy szeretnénk. Nem megkövetelni az Istentől, hogy mit csináljon, vagy milyen legyen, és elengedni azt, hogy nekünk milyennek kellene lennünk az Istennel szemben. Elengedni az önmagunkkal szembeni elvárásainkat is, és csak hagyni, hogy önmagunk legyünk: az Isten és én. És bármi történhessen velünk, a kapcsoltunkban.