Nem az a fontos, hogy az asszony volt, hanem hogy az, akit Isten adott mellé. Ádám nem a nőt vádolja, nem Évát ezzel a mondatával, hanem Istent: Ő mondta, akit Te adtál, akit Te küldtél! Kettős figyelmeztetés ez számunka:
nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak a mellettünk levőkre hallgassunk, és ne figyeljünk az Istenre személyesen és közvetlenül. Nem elég közvetett kapcsolatban lennünk Vele.
Másrészt pedig komolyan kell vennünk a tanácsainkat. Komolyan kell vennünk, hogy mit mondunk a másiknak, mert tényleg Isten adott minket egymás mellé, egymásnak. Felelősségünk valós felelősség, ahogy meg van írva: "Mit tettél?" (I.Móz 3, 13)
