Hűű ez kemény!

Isten részére igazából nem létezik akadály.Akadályt saját magunknak tudunk felállítani,ami arra"kényszeríti" az isteni kegyelmet,hogy egy kis kerülő utat tegyen vagy mandínerezzen egyet.
Péter a sziklaszilárd, bár igen szangvinikus jellem, nem hazudtolja meg nevét. Kőkemény,főképp a feje, vagyis azt is mondhatjuk,hogy keményfejű.Tutira meg van győződve,hogy mi a recept Jézus küldetésének kiteljesedésére.Politikai Messiás,egy harcos,diadalmas és nem meghaló Megváltó.Jézus lesöpri ezt az elképzelést,de a teljes megvilágosodás csak a húsvéti feltámadás fényében történik meg.

Szerintem akadályozhatjuk az Istent, például azt, hogy általunk legyen jelen a világban. Én úgy látom, hogy az Isten nagyrészt általunk működik, vagy működne. Általunk mutatná meg a szeretetét, a gondoskodását és a jóságát a mellettünk levőknek. Nekem úgy tűnik, hogy általunk akarja megvalósítani a terveit, és nem tőlünk függetlenül. Hogy ténylegesen ránkbízza Magát, és nem mindegy, hogy mi milyennek mutatjuk meg. Nem vitatom, hogy végül mindent a legjobbra fog elrendezni, de nem nyugodhatok bele abba, hogy mindegy lenne, hogy mit teszünk. Azt gondolom, hogy Isten kiszolgáltatottsága valódi kiszolgáltatottság. Hogy a felelősségünk valódi felelősség. És a fájdalom, amit a mellettünk levőnek, vagy az Istennek okozunk az önzőségünkkel, vagy mert csak a saját fejünk után megyünk, valódi fájdalom. És ez nem mindegy…

@esmondta: Nagyon kemény a válaszod,vagyis inkább a reagálásod.Nem áll szándékomban polremizálni veled.Nagyon jók a kommentjeid.A válaszodban sok igazság van.
Egy gondolatod viszont nem egészen igaz.Istent az ember függvényébe helyezed,azaz Annak szeretet megnyilvánulását,"működését".Ez ontológiailag ellentmondásos-részben.Isten teljesen elég önmagának,legteljesebb önkifejezése a Szentháromságon belül valósul meg.Másrészt csakis az Ő szuverén döntése volt-bár egyáltalán nem lett volna muszáj-hogy felvette emberségünket és így az emberségünket egyszer s mindenkorra elválaszthatatlanul összekösse az Ő istenségével.Ami pedig a kiszolgáltatottságot illeti,hát valódi kiszolgáltatottság,azért mert Ő így akarta,h. legyen.Fájdalmat is okozhatunk Neki,ezt senki nem mondta,hogy nem tehetjük.MInden,de minden kegyelem...kaptuk,nem szereztük...

@Szilás:
Nem akartam kemény lenni, csak világos. Mert elgondolkodva a kommenteden azt próbáltam megmagyarázni, hogy mit értettem az alatt, amit írtam.
Teljes mértékben egyet értünk abban, hogy Isten azért kiszolgáltatott, mert így döntött. De én nem is mondtam mást, csak erről nem beszéltem. Isten ránkbízza Önmagát, és a Terveit, mert így dönt, és úgy tűnik akkor is megmarad ebben a döntésében, ha ez milliók életébe kerül, vagy nagyon-nagyon sok ember életének a megnyomorításába. És ez felelősség. (Akkor is nagy felelősség lenne, ha csak egy ember életének jobbá vagy nehezebbé tételének szabadsága lenne a kezünkben.) És ez az a felelősség, amiről én beszéltem itt, csak ennyi…
Nekem talán Isten kiszolgáltatottsága és gyengesége a fontos, másnak az Önmagát ajándékozó szeretete, vagy a Tőle kapott igaz szabadság öröme, stb-stb… Nekem ez a vers itt és most ezt mondta, másnak mást mond, és máskor talán nekem is mást fog. És szerintem ez nagyon jó… Nem tudom, hogy ez polemizálás-e, de szerintem nagy ajándék. Azt hiszem, hogy nem attól vagyunk testvérek, hogy ugyanazt mondjuk, hanem attól, hogy egy Atyánk van…

@esmondta: Ámen Tesó!