Akkor, amikor megint tudott beszélni. Előtte pedig a döntésével.
"... és beszélve áldotta az Istent." (Lk1,64)
2011.12.23. 22:48 esmondta
Szólj hozzá!
"Jöjj, Uram, Jézus!" (Jel22,20)
2011.12.22. 22:20 esmondta
Miért hívjuk, hogy eljöjjön? Mert meg van írva: "Vonj magad után, és mi futni fogunk!" (Én1,4) Miért mi, ha egy Isten? Ahogy ott is: "teremtsünk embert" (I.Móz1,26).
Szólj hozzá!
"Íme, itt áll a falunk mögött, benéz az ablakokon, bepillant a rácsokon... Kelj fel!" (Én2,9-10)
2011.12.21. 21:13 esmondta
Az Isten egészen elénk jön. Egészen a falainkig, az ablakainkig, a rácsainkig. De nem jön be. Minket hív ki. Kihív a bezártságunkból, kicsalogat a szeretetével: "Kelj fel, kedvesem, szépem, és jöjj!" (Én2,10)
Szólj hozzá!
"... és Jézusnak nevezd nevét, mert ő szabadítja meg népét a bűnből." (Mt1,21)
2011.12.20. 22:43 esmondta
Jézusnak, azaz Szabadítónak. Hogyan szabadít meg? A közelsége által, ahogy meg van írva: "és Immánuelnek nevezi nevét" (Iz7,14) - azaz Velünk az Isten a neve. Így szabadít meg.
Szólj hozzá!
"... és néma maradt." (Lk1,22)
2011.12.19. 22:12 esmondta
Ebből tudták, hogy látomása volt, hogy valamiképp megszólította az Isten. Abból, hogy nem tudta elmondani.Ilyen az Istennel való találkozás, elnémulunk tőle. Isten közelsége elmondhatatlan. És ez a csend mutatja meg leginkább, hogy mennyire valóságos.
