Hogy beteljesedjen, ami írva van: "és kiviszem a pusztába, és szívére beszélek." (Oz2,16)
"... hanem puszta helyeken volt, és mindenfelől hozzá mentek." (Mk1,45)
2012.01.12. 21:48 esmondta
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr233541243
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
legkisebb:) 2012.01.13. 21:23:55
Nagyon szép az esmondta... :) Gyönyörű!
Ez számomra nagyon fontos és kedves Ige...
"... én majd magamhoz édesgetem népemet, és kiviszem a pusztába, hogy a szívére beszéljek..."
Valahogy ez a mondat annyira megfog és nagyon fontos, sokat jelent számomra.
Érdekes ez az egész. Az Úr miért pont a pusztában beszél a nép szívére?
Miért nem viszi el valami szép helyre, ami felüdülés és élettel teli?
A puszta számomra egy kopár "üresség", szárazság, akárcsak a sivatag, ahol csak az ég és a föld, homok van. Ezzel kapcsolatban (csak ég és föld) az jutott
eszembe, hogy ott csak az Úr van és én. Nincs más.
Talán azért lehet így, mert ott az ember ki van üresedve és így akkor jobban be tudja fogadni az Urat. Ott tud elcsendesedni, magába nézni, elfogadni, befogadni... Pont erre van szükség, és ennek van az ideje, hogy az Úr a pusztába vezesse a népet és ott beszéljen a szívére. Akkor és ott van erre a legalkalmasabb hely és idő.
Ez számomra nagyon fontos és kedves Ige...
"... én majd magamhoz édesgetem népemet, és kiviszem a pusztába, hogy a szívére beszéljek..."
Valahogy ez a mondat annyira megfog és nagyon fontos, sokat jelent számomra.
Érdekes ez az egész. Az Úr miért pont a pusztában beszél a nép szívére?
Miért nem viszi el valami szép helyre, ami felüdülés és élettel teli?
A puszta számomra egy kopár "üresség", szárazság, akárcsak a sivatag, ahol csak az ég és a föld, homok van. Ezzel kapcsolatban (csak ég és föld) az jutott
eszembe, hogy ott csak az Úr van és én. Nincs más.
Talán azért lehet így, mert ott az ember ki van üresedve és így akkor jobban be tudja fogadni az Urat. Ott tud elcsendesedni, magába nézni, elfogadni, befogadni... Pont erre van szükség, és ennek van az ideje, hogy az Úr a pusztába vezesse a népet és ott beszéljen a szívére. Akkor és ott van erre a legalkalmasabb hely és idő.
