Nem tudjuk, mennyi időt adott Isten Sámuelnek, hogy bánkódjon Saul miatt, de a meddig azt mutatja, hogy volt ideje gyászolni. Az pedig, hogy el tudott menni, és tudta úgy látni Dávidot, mint új királyt, azt mutatja, hogy elég ideje volt. Kész volt arra, hogy tovább menjen, akkor is, ha magától még nem indult volna el.

Isten nem azért kérdezte Sámuelt, mert terrorizálni akarta, vagy mert türelmetlen volt vele, hanem mert látta, hogy Sámuelnek elég volt ez az idő. Isten finomlelkűségét mutatja, hogy kérdéssel kezd. Időt ad, és mintegy kopogtatásként kérdez.