Attól, hogy Isten ránk ragyogtatja arcát nem szűnik meg a kiszolgáltatottságunk, nem leszünk szabadok és függetlenek, de mindez másodlagossá válik. Nem a körülményeink változnak meg, ha meglátjuk Istent, hanem mi változunk meg. Belsőleg válunk szabadabbakká a körülményeinktől.
"... ragyogtasd fel arcodat, és szabadok leszünk!" (Zsolt80,4)
2012.01.21. 22:34 esmondta
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr933649805
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
legkisebb:) 2012.01.22. 11:46:13
Nagyon szép...!
Ennek - mintegy - "előzményeként" eszembe jutott egy másik Ige: "Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog.".
El kell indulni előre... Ha megtesszük az első lépést, vagy legalább csak a szándék van meg rá, megkapjuk továbbiakhoz a kegyelmet...
Ennek - mintegy - "előzményeként" eszembe jutott egy másik Ige: "Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog.".
El kell indulni előre... Ha megtesszük az első lépést, vagy legalább csak a szándék van meg rá, megkapjuk továbbiakhoz a kegyelmet...
natanael83 2012.01.22. 14:01:55
"Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül."(Zsolt34,6) és dicsőség Istenünknek, hisz ígéretei mind igazak.
ihencita 2012.01.22. 18:59:18
Így igaz, köszi.