Jézus elmegy előlük, hogy egyedül legyen a tanítványaival, és a tömeg utána megy, sőt megelőzi őt. És Jézus nem azt látja, hogy ez a sok ember mást csinált, mint amit Ő szeretett volna, hanem azt látja meg, hogy miért. Jézus nem azt látja, hogy utána mentek, miközben Ő csak előlük ment el, hanem a szükségüket látja meg. Nem a cselekedetüket látja, hanem a személyeket, azt, hogy miért teszik azt, amit tesznek. A magányukat, az ínségüket látja.
Jézus nem arra figyel, hogy nem azt tesszük, amit kér, hanem hogy miért nem. Jézus nyitott arra, hogy meglássa, meghallja az ínségünket, a szükségünket, az elesettségünket, a gyengeségünket, a fájdalmainkat. És Jézus ezzel foglalkozik. Azzal, ami a tetteink mögött van. Velünk.
