"... és az ajtók azonnal megnyíltak, és mindnyájuk bilincse lehullott" (ApCsel 16,26), mert dicsőítették az Istent. És ez a dicsőítés szabaddá tette őket. De nemcsak őket, hanem mindazokat, akik velük voltak.

Pálék hiába szabadulnak fel, nem mennek ki a börtönből. Ez azt mutatja, hogy a dicsőítés nem annyira a szituációt változtatta meg, mint inkább őket, magukat. Lelkileg váltak szabaddá.

Isten bármilyen helyzetben való dicsőítése szabaddá tehet minket, mert más perspektívába fogjuk mindazt látni, ami történik. És ez az a szabadság, ami igaz tanúság lehet másoknak is.