Pál tisztában van azzal, hogy nem tökéletes, de azzal is, hogy nem ez a fontos. Pál nem arra fókuszál, hogy ő az utolsó vagy a legkisebb, nem is arra, hogy milyen jó, hanem az Istenre. És így az Isten iránta való szeretetére is. Meglátja, hogy Isten már régóta munkálkodik benne és általa. És ez átalakítja őt. Egyre inkább önmagává.

Isten kegyelméből vagyunk, akik vagyunk. Nem az a fontos, hogy mik vagyunk, hanem az Isten bennünk élő, kiteljesítő szeretete.