István ezekkel a szavakkal hal meg. Jól mutatja, hogy nem azért, mert elvették az életét, hanem azért, mert szabadon odaadta Jézusnak. István ebben a szituációban nagy belső szabadsággal Jézus kezébe teszi le a lelkét, önmagát. Nemcsak abban dönt szabadon, hogy meghal Jézusért, hanem abban is, hogy hogyan. Jézusra figyelve.
"Úr Jézus, fogadd el a lelkemet!" (ApCsel 7,59)
2012.12.26. 23:25 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr764982757
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
