Elizeus úgy megy el az Úr prófétájának, hogy előtte levágja az ökreit, és megfőzi őket az ekéjén. Se ökör nem marad, se eke. Semmi nem marad, amihez vissza tudna menni. Teljesen felszámolja addigi munkáját. Levágja, elégeti, megfőzi. Azaz feláldozza őket. Isten kihívta ebből, és ő ténylegesen feláldozza a munkájának eszközét, az addigi életét. Lezárja ezt az életszakaszát, hogy ne kelljen visszanéznie, hiszen megvan írva: "Senki, aki ... hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk 9,62)