A pap is látja és a levita is. A szamaritánus viszont látja és megszánja. Azaz engedi, hogy hasson rá, hogy megérintse a másiknak a nyomorúsága, és ez teszi őt a felebarátjává. Az érzékenyszívűsége, a másik iránti nyitottsága. A másik fájdalma iránti nyitottsága.
Azt jelenti tehát felebarátnak lenni, hogy úgy élek, mint akinek van köze a másikhoz, akinek van köze a másik szenvedéséhez, nehézkedéséhez.
