Azért nem engedi be őket, mert nem ismeri őket. Eszerint tehát nem az a kérdés, hogy mennyire vagyunk jók és mennyire rosszak, hanem hogy mennyire engedjük meg az Istennek, hogy megismerjen minket, hogy annak lásson, akik vagyunk, minden hibánkkal és mindazzal a jóval, ami megvan bennünk. Hogy mennyire engedjük Őt közel magunkhoz.
(Aztán persze az Ő közelsége egyre jobbá is formál.)
"Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé..." (Mt 10,16)
"Ha nem látom kezein a szegek nyomát..." (Jn 20,25)
"A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett." (Zsolt 118,23)
"És mondta az Úr Sámuelnek: ... mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a Királyuk." (I.Sám 8,7)
"Szeretet és hűség találkoznak..." (Zsolt 85,11)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
