Talán leginkább úgy szoktuk olvasni ezt a részt, hogy többet-kevesebbet ad aszerint, hogy melyik milyen ügyes. Talán lehetne úgyis olvasni, hogy mindenkinek ad, és nem az a fontos, hogy mennyit, hanem hogy a képessége szerint, azaz úgy hogy jól tudja kamatoztatni. Nem a másikhoz viszonyítva ad, hanem a személyhez viszonyítva. Ezt jelenti a képessége. Nem azt, hogy a másikhoz képest milyen, hanem hogy önmagában milyen. Hogy mennyit vagy mit kell kapnia ahhoz, hogy ő, személyesen leginkább gazdagodjon, és így gazdagítsa urát is.
Számomra az a fontos, hogy az Úr személyre szólóan ad, az egyénnek megfelelően, nem a másikhoz képest. És így is kéri számon. Nem a másikhoz viszonyítva, hanem annak a kontextusában, ami én vagyok, amit nekem adott.
