Jézus gyógyít, az emberek hisznek Benne, keresik Őt, Ő pedig elmegy egy lakatlan helyre. Van, aki úgy fordítja, hogy egy magányos helyre. És talán tényleg nemcsak azért megy el, hogy egyedül legyen, hanem azért is, hogy kicsit magányos legyen. Mert az Atya jelenlétét nemcsak a másikkal való kapcsolatban, vagy a másik szolgálatában fedezhetjük fel, és nem is csak az egyedül létben, hanem a magányban, vagy a magány után. Talán időről időre vállalnunk kell a magány és az elhagyatottság fájdalmát azért, hogy még teljesebben, még őszintébben találkozhassunk utána Istennel.
"... és kiment egy lakatlan helyre." (Lk 4,42)
2013.09.05. 21:06 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
"És kiűzte az embert..." (I.Móz 3,24)
-
"... mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Mk 10,17)
-
"A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett." (Zsolt 118,23)
-
"És mondta az Úr Sámuelnek: ... mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a Királyuk." (I.Sám 8,7)
-
"Ahogy felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy..." (Jn 3,14)
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr815497203
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
