Azaz bár felismerték Istent, ez nem hatotta át őket, nem ért el a szívükig. Nem nyitotta meg őket Isten felé, hogy az Ő nagyságát, fenségét és gondosságát látva dicsőítsék és hálát adjanak Neki, hanem továbbra is csak saját magukkal, csak saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Mindannyiunkat, akik az Isten dolgaival foglalkozunk, fenyeget ez a kísértés, hogy ne Istennel Magával legyünk elfoglalva, hanem a saját gondolatainkkal. Hogy ne Istent szemléljük, hanem saját okosságunkat. Hogy nem engedjük meg Istennek, hogy ne csak az értelmünket ejtse ámulatba, hanem megérintse a szívünket, és feloldja benne a sötétséget.
"...hiszen felismerték Istent, de nem dicsőítették mint Istent, és nem adtak hálát, hanem hiábavalókká lettek gondolataikban, és értetlen szívük elsötétedett." (Róm 1,21)
2013.10.15. 22:52 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
"... ismersz engem?" (Jn 1,48)
-
"Ha nem látom kezein a szegek nyomát..." (Jn 20,25)
-
"A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett." (Zsolt 118,23)
-
"És mondta az Úr Sámuelnek: ... mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a Királyuk." (I.Sám 8,7)
-
"... Istennel egyenlő." (Fil 2,6)
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr715572869
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
