A zsoltárosnak ismerve az Úr törvényét és látva a saját életet az a konklúziója, hogy milyen boldog, milyen jó annak, aki tényleg tud az Isten útján járni. Mert ez nem magától értetődő, mert nem megy magától, ahogy Pál írja: "a jót akarom tenni, de a rossz van bennem." (Róm 7,21) Vigasztalás lehet ez a nehézkedéseinkben, hogy nemcsak mi küszködünk ezzel, de figyelmeztetés is, hogy örüljünk, ha mégis sikerül. Hogy ne felejtsünk el boldogok lenni, ha a jót tudjuk tenni, ha az Úr útján járunk.
"Boldogok, akik ... nem cselekszenek hamisságot, az útjaiban járnak." (Zsolt 119,2-3)
2013.11.05. 23:43 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr335617024
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
