Ábrahám a sátor bejáratában ülve fölemeli a tekintetét, föltekint és meglátja a hozzá látogató Istent (I.Móz 18,1). Jézus pedig a persely mellett ülve (Mk 12,41) feltekint, és meglátja az embert. Igazán látja az embereket, mert feltekint rájuk. Jézus feltekint, látja az özvegyasszonyt, meglátja a nagyságát, elismeri őt, felnéz rá.Talán érdemes olykor leülni a földre, föltekinteni az emberekre, hogy tényleg meglássuk őket, a jóságukat és a hozzánk látogató Istent is.
"Föltekintve pedig látta..." (Lk 21,1)
2013.11.25. 22:48 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
"Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé..." (Mt 10,16)
-
"... mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" (Mk 10,17)
-
"... mert erős, mint a halál, a szeretet..." (Én 8,6)
-
"A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett." (Zsolt 118,23)
-
"Szeretet és hűség találkoznak..." (Zsolt 85,11)
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr975657076
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
