Arról mondja ezt, aki elszakad Istentől. Az Istentől való elszakadásnak az a következménye, hogy nem tudja észrevenni a jót. A jót, ami vele történik. Isten éltető szeretete nélkül úgy kiszárad, olyan elveszetté válik, hogy semmi jó nem éri el az "ingerküszöbét". Olyan mélységes magány és szomorúság lehet úrrá rajta, amit nem tud semmi sem betölteni. Így aztán az a jó, ami elér hozzá, sem elég jó ahhoz, hogy örülni tudjon neki, hogy kimozdítsa ebből a szárazságból, ebből a vágyakozásból.
Isten nem azért szeretné, hogy kapcsolatban legyünk Vele, mert ez az elvárás, ez az erkölcsi jó, hanem azért, hogy jó legyen nekünk, és tudjunk örülni mindannak a jónak is, amit még pluszban megkapunk.
