És mégsem bírjuk ki, hogy ne dicsőítsük Őt. Mindenki, aki ismeri Jézust akaratlanul is dicsőíteni Őt. Mintha felbuzogna bennünk a dicsőítés. És bár Jézus ilyen világosan megmondja, hogy nem fogadja el az emberektől a dicsőséget, mégsem tudok semmilyen olyan irányzatról, ami el akarta volna fojtani ezt a dicsőítését. Talán azért, mert Jézus az Atya dicsősége. Az Atya dicsőségét megpillantva nem lehet nem elismerni ezt a dicsőséget.
"Dicsőséget emberektől nem fogadok el..." (Jn 5,41)
2014.04.03. 22:49 esmondta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
"Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám és igyon! Aki hisz bennem, ..., annak belsejéből élő víz folyói ömlenek." (Jn
-
"... mert erős, mint a halál, a szeretet..." (Én 8,6)
-
"A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett." (Zsolt 118,23)
-
"És mondta az Úr Sámuelnek: ... mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a Királyuk." (I.Sám 8,7)
-
"Szeretet és hűség találkoznak..." (Zsolt 85,11)
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr755909221
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
