Annyi volt a vigasztalás, hogy nem kell több terhet viselniük, mint amennyit mindenképp kell. Talán nem is annyira az volt vigasztaló, amit írtak, hanem az, hogy melléjük álltak. Hogy megtapasztalhatták, hogy az ő oldalukon állnak, hogy jót akarnak nekik, segíteni és irányt adni, hogy mellettük állnak, hogy testvérként vannak jelen számukra.
"... és örültek a vigasztalásnak." (ApCsel 15,31)
2014.05.23. 22:47 esmondta
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://esmondta.blog.hu/api/trackback/id/tr816201016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.