A héberben itt a kér-nek (kérésemet, kértem) ugyanaz a gyöke, mint a felajánlom-nak.
Hanna visszaadja Istennek a fiát, akit kikönyörgött Tőle. Mintha ez a fiú, akit kapott, valahogyan mégis csak másodlagossá válna. Hanna megtapasztalta, hogy Isten meghallgatta a kérését, és ezért vissza tudja adni, amit kapott. Mintha az a tapasztalat, hogy Isten teljesíti a kérését, meghallja és teljesíti a vágyát, fontosabb lenne, mint az, amit kapott. Mintha nem az lenne számára a legnagyobb ajándék, hogy végre gyereke született, hanem az, hogy Isten meghallgatta és betöltötte a vágyát. És Hannát ez a tapasztalat arra indítja, hogy mindent vissza tudjon adni ennek az Istennek.
Ugyanazzal az igével, amivel kért, most visszaadja. Most, amikor tudja, hogy Isten mennyire jó hozzá.
