esmondta

Jézus a népe, a barátai szégyenévé vált. Jézus vállalta, hogy gonosznak ítélték, Barabásnál gonoszabbnak. Olyan rossznak, hogy egyszerűbb volt elmenekülni, úgy csinálni, mintha nem ismernék Őt. Jézust rossznak mondták ki, és nem volt senki, aki mellé állt volna, aki megvédte volna, aki azt mondta volna, hogy dehát Jézus jó. Akinek volt hangja, mind azt mondta, hogy rossz. Nemcsak a politikai vezetők, de a vallásos emberek is. Nemcsak a buta tömeg, de a művelt barátai is. Nemcsak kirekesztették, száműzték, nem-kívánt személynek mondták, de kivégezték. És Jézus mindezt a szégyent vállalta. Még úgy is, hogy ezzel a szégyennel halt meg. De nem változtatta meg a bántás. Az igazságtalanság ellenére is egészen Önmaga maradt, egészen jó maradt. Megengedte, hogy rossznak lássuk, hogy rossznak gondoljuk, hogy elítéljük, és kiirtsuk a világunkból, de nem lett rosszá. Jézust nem befolyásolta az, hogy mi mit mondunk Róla, mert Ő egészen Önmaga volt, és ezt semmilyen vélemény sem változtatta meg, így teljesedik be Rajta, amit Pál mond: "mindent eltűr" (1Kor 13,7): mert semminek sincs hatalma Fölötte.